Támadják a kisvasutat? Meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.

- Igen, ezt mondta a primo - Orbán Viktor - egy felcsúti beszédében, de ez valóban elég lenne kedves miniszterelnök, tisztelt úr? (Arról most szót sem ejtek, miféle mentális problémákkal küszködhet ez a hombre, ha ilyesféle dolgok szaladnak ki a száján...)

Átnyálaztam a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal weboldalát, ám legnagyobb sajnálatomra a gazdálkodó életmódhoz köthető pályázatokon és cikkeken kívül más egyebet nem találtam. Talán az én elvárásaim voltak túlzóak mikor azt gondoltam, a vidékfejlesztés mint célkitűzés, a kormányzati szótárban nem csupán a mezőgazdaság fogalomkörébe tartozó tevékenységek színvonalának emelését, hatékonyságának javítását jelenti, hanem egy olyan koncepcionális fogalmat takar, mely a fővároson kívüli területeket kívánja a kornak és adottságoknak megfelelően fejleszteni, vagy arra sarkallni.

Budapest foglyul ejtette az országot, és nem ereszti. Nem a fővárosunk hibája, nem a lakói bűne, hanem egy jóval korábban kezdődött, de a mai napig elfelejtett, belpolitikai széljegyzetre száműzött téma eredménye.

Bár kétségkívül sokat hangoskodott a jelenlegi kormány is a témával kapcsolatban, többnyire csupán arra volt elegendő, hogy szavai a gánti bányákban visszhangozzanak, vagy éppen kipréseljék az EU pénzügyi támogatását a felcsúti Train à Grande Vitesse megépítéséhez.

Sajnálatos módon a friss, országos munkanélküliségi rátát ábrázoló diagramok nem mutatnak reménykeltő adatokat. Az ország kétharmadában még mindig több a munkanélküli mint a maradék egyharmadban. (Legalább(!) fordítva kéne lennie)

A népszámlálási grafikonok is megerősítik a probléma jelenlétét, miszerint Budapest agglomerációján kívül alig akad számottevő embertömeg. Magyarország rendezetlen, nincs egyensúlyban, látszólagosan sem, nagy része kihasználatlanul vergődik, mert  főváros-fókuszált - ami nem összekeverendő az urbanizációval. Ez egy nyilvánvaló hátrány nem csak a székvárosra - csupán az egyik legtipikusabb példát, az igen erős ingázó forgalmat említeném -, hanem az egész országra nézve is, ami jelenleg így csak egy negyed gőzzel működő hibás gépezet.

A rendszerváltás után a nehézipar befulladt és nem követte egy olyan vállalkozói szellem mely a kihasználatlan erőforrást fel tudta volna szívni, eltelt 25 év és a hagyományos értelembe vett vidék egyre jobban leszakadt a néhány kivételezett várostól, de akadna még esély, és az nem csak kizárólag a 8 millió mezőgazdász víziójában, a felcsúti kisvasútban, a stadionokban, a haver-polgármesterek közösségeinek nyújtott támogatásokban vagy a karácsonyi pulykapénzben található meg...

A vidéki Magyarországot egyszerűen fel kell rántani! Nem csak úgy hátulról taszajtani egyet rajta, mert az ide már kevés. Komoly programokkal, hosszútávú koncepciókkal, az oktatási intézmények, a telekommunikációs és közlekedési infrastruktúra fejlesztésével karöltve..., az ország érdekében le kell érte nyúlni, mert gazdasági és társadalmi szempontból is kerékkötője az a makacsul lecövekelt bigott, kormányzati felfogás, miszerint teljesen természetes, hogy Budapestre kell egy aktív korúnak vándorolnia ahhoz, hogy országos viszonylatban megfelelő bért és infrastruktúrát kapjon.

Persze a jelenlegi kormánynak is sokkal fontosabb az a látszatpolitika ami a választások megnyeréséhez szükséges szavazatok számát hivatott előteremteni ahelyett, hogy egy valóban élhetőbb és hatékonyabb országon dolgozzanak. Segítették konzerválni azt a hanyagságot amely miatt mára a végletekig szétnyílt az a bizonyos olló. Sajnos egy ilyen kellően komoly és komplex témakörhöz mérten a parlamenti és minisztériumi kondás-pajtások tudása már igen csekély. Nem a kormányzat közvetlen feladata munkahelyeket biztosítani - sajnálom miniszterelnök úr, nem tudom kellő komolysággal értelmezni a közmunkaprogram esszenciáját, mert mind eredményességben, mind pedig társadalmi segítségnyújtásban haszontalan céleszköz -, de felelőssége az országot egységként, szervezési szinten, legjobb tudása szerint úgy irányítani, hogy annak lakói a lehető legkevesebb hátrányt szenvedjék és a legtöbb hasznot lássák.