Az idiotizmus a súlyos értelmi fogyatékosság: 20-34 IQ és a legsúlyosabb értelmi fogyatékosság: 19 IQ vagy még az alatt régi neve.
Egészen elképesztő ahogy a Fidesz a családról, a társadalomról, a fajfenntartásról gondolkodik.
Szórja két kézzel a pénzt, a száz milliárdokat a feneketlen zsákba - bármiféle pontos és deklarált koncepció nélkül - családtámogatás meg demográfiai nyomjuk-mint-a-nyulak projekt címén, közben pedig egyfelől semmiféle jelentős változás nincs a statisztikákban - nem hiába nem verik a mellüket - másfelől pedig a társadalom egészséges öntudatát tulajdonképpen ellehetetlenítő intézkedéssorozatról van szó.
Meg lehet nézni a többi ország adatait..., aközött, hogy tömve van a buksza, és hogy demográfiailag hogyan is áll az ország, az égvilágon semmiféle összefüggés nem mutatható ki. (Elsődleges jelentéstartalmában)
Innentől kezdve csak az a tipikus kormányzati faltörő kos száguld vakon előre - mint a felcsúti kisvasút is teszi majd -, ami egyébként jellemző Orbán Viktor csökönyösségére, kis-dumbó a csávó, sajnos ez van és egy olyan disztópikus berendezkedést erőltet elszántan, ami nyilvánvalóan nem fog eredményre vezetni.
Mire van többek között szüksége egy országnak? Gyerekekre, igen!
Valóban, viszont lurkókat nem azért szeretnénk, mert mártíromságunk okán kívánjuk őket elhelyezni a társadalom oltárán, hanem mert úgy döntünk, legyen közös vérünk. Ez magánügy.
Bele lehet magyarázni, hogy populációs szempontból igenis fontos, de az elsődleges célja nagy ívben letolja a társadalmi szükségletet, tehát ha a témát a privát szférából kiléptetjük és a nagyérdemű publikum elé citáljuk, csupán járulékos haszonról eshet már szó. Pontosan ezért nem is működik az az elv, hogy államilag hozzuk meg a kedvet egy jó kis fajfenntartó közösülésre.
Ez egy olyan különleges témakör, ami társadalmi szempontból fontos, viszont a közösség tudja a legkevésbé befolyásolni, furcsa, nem?
Bizonyára már verné az asztalt egy kormánypárti zabhegyező, miszerint biztos nem hátrány az, ha egy család a jövőjét biztosítottabbnak látja. Ez bizony így van - mondjuk az sem lenne hátrány ha lemondanátok -, e tekintetben sok téren van hova fejlődnie ennek az országnak - ugyebár kedves néhol visszamenőleges hatályú, szinte éveként változó törvénykezelési rendszer -, örüljünk Vincent, hogy legalább ebben a témában egy ilyen jellegű folyamat zajlik.
Azonban a virtuális, kormánypárti okoscsávótól azért megkérdezném, valóban nem hátrány ahogy ezt elérni kívánjátok? Valóban előny az, ha az embereket még mindig arra neveljük, hogy állambácsi felkarol, így az egyéni felelősség érzete önhibánkon kívül elhalványul?
(Volt egy tag kit ismertem, még 2008-ban is az IKV-t várta, hogy megszerelik a bojlerét - úgy kellett a közös képviselőnek felvilágosítania, hogy már egy ideje magántulajdonban lakik és nem szövetkezeti lakásban! Nem vicc...)
Talán érdemesebb lenne az esztelen és jelentős mértékű állami támogatások helyett azokat az ellátó és kiszolgáló rendszereket, intézményeket fejleszteni melyek hatékonyabban segítik azokat a családokat, ahol mindkét fél keresetére szükség van. Több és színvonalasabb bölcsődére, óvodára, általános iskolára lenne szükség, ahelyett, hogy tévesen arra ösztönözzük a családot, hogy egyik másik tagja szakadjon ki a munka világából mert állambácsi megtámogatja, csak aztán amikor az ilyen-olyan jogcímen folyósított összegek jogosultság hiányában elapadnak, és ott áll az illető több évnyi kiesett munkaviszonnyal, akkor a család sem egy túlzottan lélekemelő helyzet elé kénytelen nézni.
Talán a kivándorlás kérdésével illene többet foglalkozni, mert jelenleg úgy tűnik, inkább abban nyújt segítő kezet a kormány, hogy felneveljék a szülők azt az embert, aki majd aktív korúként egyre nagyobb eséllyel tiplizik is az országból.
Amit a Fidesz művel családpolitika címén, az hosszútávon nem válik előnyre sem a társadalmi öntudatnak sem az ország gazdaságának, csupán egy bornírt és csökönyös gondolatmenet, melyet hatalmat gyakorlóként a kormány mindenáron materializálni akar.
Biztos vagyok abban, hogy amit leírtam, azzal talán ha ezerből egy család egyetért. Ez az emberi természet, ez ellen kevesen tudnak mit tenni. Nyilván minden egyes forint számít a háznépnek és többek között ezért is van felelőssége a mindenkori kormánynak abban, hogy ne a mézesmadzagot húzza el a családok előtt, hanem iránymutatást és közvetett segítséget nyújtson ahhoz, hogy társadalmi sejtként felelősségteljes, boldog életet éljenek.