Most, hogy megint terítékre került a Téma, ideje leülni, gondolkodni és egy kávé mellett kitalálni, vajon merre is haladjon tovább a magyar oktatás.

Az információs szupersztráda, az Internet, a jelenkori, modern társadalmi berendezkedés vitathatatlanul fajsúlyos tényezője annak a kérdésnek, vajon megfelelő-e az a gyakorlat melyet a honi közoktatás követ?

A világgal haladni kell. Manapság a lexikális tudás egyre inkább háttérbe szorul, és bár a hagyományos műveltségnek még mindig egyfajta mérőfoka, ám amennyiben felismerjük azt, hogy mára az oktatás elsődleges célja tulajdonképpen a munkaerőpiacon való sikeresség, úgy könnyen beláthatjuk, nemhogy értékelhető, hanem értékes tudást kell biztosítani a jövő generációinak és az nem biztos, hogy abban merül ki, tudja-e mi az egylaki növény.

Kétségkívül szükség tudás ez egy botanikusnak vagy erdésznek, de nem egy orvosnak vagy informatikusnak.

El kell felejteni ezt a magolós, alapozó tantárgyakkal rogyásig megrakott képzést, és egy olyan rendszert kell kidolgozni, amely a lehető legrövidebb időn belül felvértezi a fiatalokat egy olyan tudásanyaggal, amellyel nemcsak az országban, hanem azon kívül is megállják a helyüket.

A helyzet az, hogy szinte minden információ beszerezhető az Internetről. Beírsz a Google-ba egy adott kérdést mondjuk fizikából, és az első öt találatban ott van egy szakmai fórum, ahol egy CERN-es kutató válaszolja azt meg. Most akkor hova erőlködünk?

Írás-olvasás, matematika, nyelvtan, testnevelés, idegen nyelv, társadalmi ismeretek.

Ennyi! Kell több? Nem. Amire viszont szükség van, számos fakultációs lehetőség. A gyerek foglalkozzon azzal, ami érdekli. Baj, ha 5 év múlva már nem fogja? Nem, mert az még mindig jobb, mintha kötelezően biflázná azt, ami amúgy nem érdekli, és ha egyszer fogja is, akkor azt kereken tíz másodperc alatt megtalálja a világhálón, vagy jelentkezik a másik különórára.

20 éve egy informatikus szaki ha tudott DOS-t telepíteni, perifériát cserélni, autexec.bat-ot meg config.sys-t átírni akkor már félisten volt.

Ma egy átlagos webfejlesztő értsen az MVC-hez, CSS-hez, JQuery-hez, SQL-hez, de nem sértődnek meg, ha egy kicsit járatos a Photoshop-ban is.

Ez csak egy példa, de jól szemléleti azt, hogy mennyivel több tudásra van szükség ma a munkaerőpiacon és miért is égető a magyar közoktatás átalakítása.

A bohóc politikusok reakcióit, mint a Lázár Jani-féle a kormány nem hibás, csak a pedagógusok, meg az ilyen Balogh-féle tanuljon mindenki többet büfizéseket én most nem is kommentálom, mert ezek a paprikajancsik szerintem azt sem tudják, melyik bolygón élnek, nemhogy ilyen témában kompetensek legyenek.

Támadják a kisvasutat? Meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.

- Igen, ezt mondta a primo - Orbán Viktor - egy felcsúti beszédében, de ez valóban elég lenne kedves miniszterelnök, tisztelt úr? (Arról most szót sem ejtek, miféle mentális problémákkal küszködhet ez a hombre, ha ilyesféle dolgok szaladnak ki a száján...)

Átnyálaztam a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal weboldalát, ám legnagyobb sajnálatomra a gazdálkodó életmódhoz köthető pályázatokon és cikkeken kívül más egyebet nem találtam. Talán az én elvárásaim voltak túlzóak mikor azt gondoltam, a vidékfejlesztés mint célkitűzés, a kormányzati szótárban nem csupán a mezőgazdaság fogalomkörébe tartozó tevékenységek színvonalának emelését, hatékonyságának javítását jelenti, hanem egy olyan koncepcionális fogalmat takar, mely a fővároson kívüli területeket kívánja a kornak és adottságoknak megfelelően fejleszteni, vagy arra sarkallni.

Budapest foglyul ejtette az országot, és nem ereszti. Nem a fővárosunk hibája, nem a lakói bűne, hanem egy jóval korábban kezdődött, de a mai napig elfelejtett, belpolitikai széljegyzetre száműzött téma eredménye.

Bár kétségkívül sokat hangoskodott a jelenlegi kormány is a témával kapcsolatban, többnyire csupán arra volt elegendő, hogy szavai a gánti bányákban visszhangozzanak, vagy éppen kipréseljék az EU pénzügyi támogatását a felcsúti Train à Grande Vitesse megépítéséhez.

Sajnálatos módon a friss, országos munkanélküliségi rátát ábrázoló diagramok nem mutatnak reménykeltő adatokat. Az ország kétharmadában még mindig több a munkanélküli mint a maradék egyharmadban. (Legalább(!) fordítva kéne lennie)

A népszámlálási grafikonok is megerősítik a probléma jelenlétét, miszerint Budapest agglomerációján kívül alig akad számottevő embertömeg. Magyarország rendezetlen, nincs egyensúlyban, látszólagosan sem, nagy része kihasználatlanul vergődik, mert  főváros-fókuszált - ami nem összekeverendő az urbanizációval. Ez egy nyilvánvaló hátrány nem csak a székvárosra - csupán az egyik legtipikusabb példát, az igen erős ingázó forgalmat említeném -, hanem az egész országra nézve is, ami jelenleg így csak egy negyed gőzzel működő hibás gépezet.

A rendszerváltás után a nehézipar befulladt és nem követte egy olyan vállalkozói szellem mely a kihasználatlan erőforrást fel tudta volna szívni, eltelt 25 év és a hagyományos értelembe vett vidék egyre jobban leszakadt a néhány kivételezett várostól, de akadna még esély, és az nem csak kizárólag a 8 millió mezőgazdász víziójában, a felcsúti kisvasútban, a stadionokban, a haver-polgármesterek közösségeinek nyújtott támogatásokban vagy a karácsonyi pulykapénzben található meg...

A vidéki Magyarországot egyszerűen fel kell rántani! Nem csak úgy hátulról taszajtani egyet rajta, mert az ide már kevés. Komoly programokkal, hosszútávú koncepciókkal, az oktatási intézmények, a telekommunikációs és közlekedési infrastruktúra fejlesztésével karöltve..., az ország érdekében le kell érte nyúlni, mert gazdasági és társadalmi szempontból is kerékkötője az a makacsul lecövekelt bigott, kormányzati felfogás, miszerint teljesen természetes, hogy Budapestre kell egy aktív korúnak vándorolnia ahhoz, hogy országos viszonylatban megfelelő bért és infrastruktúrát kapjon.

Persze a jelenlegi kormánynak is sokkal fontosabb az a látszatpolitika ami a választások megnyeréséhez szükséges szavazatok számát hivatott előteremteni ahelyett, hogy egy valóban élhetőbb és hatékonyabb országon dolgozzanak. Segítették konzerválni azt a hanyagságot amely miatt mára a végletekig szétnyílt az a bizonyos olló. Sajnos egy ilyen kellően komoly és komplex témakörhöz mérten a parlamenti és minisztériumi kondás-pajtások tudása már igen csekély. Nem a kormányzat közvetlen feladata munkahelyeket biztosítani - sajnálom miniszterelnök úr, nem tudom kellő komolysággal értelmezni a közmunkaprogram esszenciáját, mert mind eredményességben, mind pedig társadalmi segítségnyújtásban haszontalan céleszköz -, de felelőssége az országot egységként, szervezési szinten, legjobb tudása szerint úgy irányítani, hogy annak lakói a lehető legkevesebb hátrányt szenvedjék és a legtöbb hasznot lássák.

Az idiotizmus a súlyos értelmi fogyatékosság: 20-34 IQ és a legsúlyosabb értelmi fogyatékosság: 19 IQ vagy még az alatt régi neve.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Idiotizmus

Egészen elképesztő ahogy a Fidesz a családról, a társadalomról, a fajfenntartásról gondolkodik.

Szórja két kézzel a pénzt, a száz milliárdokat a feneketlen zsákba - bármiféle pontos és deklarált koncepció nélkül - családtámogatás meg demográfiai nyomjuk-mint-a-nyulak projekt címén, közben pedig egyfelől semmiféle jelentős változás nincs a statisztikákban - nem hiába nem verik a mellüket - másfelől pedig a társadalom egészséges öntudatát tulajdonképpen ellehetetlenítő intézkedéssorozatról van szó.

Meg lehet nézni a többi ország adatait..., aközött, hogy tömve van a buksza, és hogy demográfiailag hogyan is áll az ország, az égvilágon semmiféle összefüggés nem mutatható ki. (Elsődleges jelentéstartalmában)

Innentől kezdve csak az a tipikus kormányzati faltörő kos száguld vakon előre - mint a felcsúti kisvasút is teszi majd -, ami egyébként jellemző Orbán Viktor csökönyösségére, kis-dumbó a csávó, sajnos ez van és egy olyan disztópikus berendezkedést erőltet elszántan, ami nyilvánvalóan nem fog eredményre vezetni.

Mire van többek között szüksége egy országnak? Gyerekekre, igen!

Valóban, viszont lurkókat nem azért szeretnénk, mert mártíromságunk okán kívánjuk őket elhelyezni a társadalom oltárán, hanem mert úgy döntünk, legyen közös vérünk. Ez magánügy.

Bele lehet magyarázni, hogy populációs szempontból igenis fontos, de az elsődleges célja nagy ívben letolja a társadalmi szükségletet, tehát ha a témát a privát szférából kiléptetjük és a nagyérdemű publikum elé citáljuk, csupán járulékos haszonról eshet már szó. Pontosan ezért nem is működik az az elv, hogy államilag hozzuk meg a kedvet egy jó kis fajfenntartó közösülésre.

Ez egy olyan különleges témakör, ami társadalmi szempontból fontos, viszont a közösség tudja a legkevésbé befolyásolni, furcsa, nem?

Bizonyára már verné az asztalt egy kormánypárti zabhegyező, miszerint biztos nem hátrány az, ha egy család a jövőjét biztosítottabbnak látja. Ez bizony így van - mondjuk az sem lenne hátrány ha lemondanátok -, e tekintetben sok téren van hova fejlődnie ennek az országnak - ugyebár kedves néhol visszamenőleges hatályú, szinte éveként változó törvénykezelési rendszer -, örüljünk Vincent, hogy legalább ebben a témában egy ilyen jellegű folyamat zajlik.

Azonban a virtuális, kormánypárti okoscsávótól azért megkérdezném, valóban nem hátrány ahogy ezt elérni kívánjátok? Valóban előny az, ha az embereket még mindig arra neveljük, hogy állambácsi felkarol, így az egyéni felelősség érzete önhibánkon kívül elhalványul?

(Volt egy tag kit ismertem, még 2008-ban is az IKV-t várta, hogy megszerelik a bojlerét - úgy kellett a közös képviselőnek felvilágosítania, hogy már egy ideje magántulajdonban lakik és nem szövetkezeti lakásban! Nem vicc...)

Talán érdemesebb lenne az esztelen és jelentős mértékű állami támogatások helyett azokat az ellátó és kiszolgáló rendszereket, intézményeket fejleszteni melyek hatékonyabban segítik azokat a családokat, ahol mindkét fél keresetére szükség van. Több és színvonalasabb bölcsődére, óvodára, általános iskolára lenne szükség, ahelyett, hogy tévesen arra ösztönözzük a családot, hogy egyik másik tagja szakadjon ki a munka világából mert állambácsi megtámogatja, csak aztán amikor az ilyen-olyan jogcímen folyósított összegek jogosultság hiányában elapadnak, és ott áll az illető több évnyi kiesett munkaviszonnyal, akkor a család sem egy túlzottan lélekemelő helyzet elé kénytelen nézni.

Talán a kivándorlás kérdésével illene többet foglalkozni, mert jelenleg úgy tűnik, inkább abban nyújt segítő kezet a kormány, hogy felneveljék a szülők azt az embert, aki majd aktív korúként egyre nagyobb eséllyel tiplizik is az országból.

Amit a Fidesz művel családpolitika címén, az hosszútávon nem válik előnyre sem a társadalmi öntudatnak sem az ország gazdaságának, csupán egy bornírt és csökönyös gondolatmenet, melyet hatalmat gyakorlóként a kormány mindenáron materializálni akar.

Biztos vagyok abban, hogy amit leírtam, azzal talán ha ezerből egy család egyetért. Ez az emberi természet, ez ellen kevesen tudnak mit tenni. Nyilván minden egyes forint számít a háznépnek és többek között ezért is van felelőssége a mindenkori kormánynak abban, hogy ne a mézesmadzagot húzza el a családok előtt, hanem iránymutatást és közvetett segítséget nyújtson ahhoz, hogy társadalmi sejtként felelősségteljes, boldog életet éljenek.